WOCL

A human performance and limitations könyv 12. fejezete szerint ugyebár az emberi test hőmérsékletének minimuma reggel 5 óra tájékára esik, így az a cirkadián ritmus minimuma (WOCL), vagyis a legálmosítóbb pontja a napnak, na mi ma akkor már felszállásra készülődtünk Lyon felé.
De hálisten az oktató gondoskodott róla, hogy ne szunyókáljunk el: Mareknek hóvihar miatt zárták le felszállás után a lyoni repteret, nekem meg - miután cseréltünk - prezident Sarkozy Lyonba érkezése miatt. :) Az ok persze a feladat végrehajtása szempontjából irreleváns, de remekül példázza, hogy mennyire szerencsénk van az igencsak jófej oktatónkkal. Erre most szánok is pár mondatot. Nem tartom magam különösebben szerencsekegyeltnek, de amikor valami nagyon fontos stádiumhoz értem, akkor azért mindig úgy alakult eddig, hogy nem panaszkodhattam. Most - azon túl, hogy 'ittvagyokbazmeg' - olyan oktatót és olyan szimpartnert sikerült kifognom, hogy a 10 - sőt, kettőjükért összesen mind a 20 - ujjamat megnyalhatom. Hallunk rémtörténeteket más oktatókról, akiknél csúnyán összekeveredik a katonai kiképzés és a típustanfolyam fogalma és a többezer órás kapitányjelölt is görcsbe állt gyomorral megy a session-ökre. Vagy a másik szélsőség, akinél a session utáni 30-45 perces debriefing (alapos értékelés) dosszié-aláírásban merül ki. Ezzel szemben M. alapos, türelmes, fair és vicces. Ugyanígy szimpartneremről is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, rengeteg dologban hasonlítunk (hozzáállásban, ízlésben, repülős múltban, cukor nélküli kávéban, teában) és szerintem remek crew vagyunk, ahogy kell, kiegészítjük, segítjük egymást és valahogy mindig úgy alakul, hogy a másik pont akkor nem felejt el valamit, amikor az egyik igen és ez a végeredmény szempontjából hihetetlenül hasznos.
Vissza a sessionre: ma - a hajnali időpontnak megfelelően - éjszakai iskolakörözés volt, TCAS RA (forgalommal való ütközés elkerülése), raw data ILS (automatika nélküli megközelítés), és a legizgalmasabb, a rejected landing, amikor földetérés előtt kb. 5 mp-cel kell megszakítani a leszállást, 50 feet (15 m) magasságon (pontosabban alacsonyságon), mert hirtelen begurul mondjuk egy tűzoltó kocsi vagy egy figyelmetlen repzaj a kifutóra és ilyenkor ahelyett, hogy szépen alapgázra tennénk és kilebegtetnénk, villámgyorsan át kell tolni a tűzfalon a gázkart és nulla mp-es reakcióidővel meg kell törni a süllyedést és határozottan, de nem agresszíven - ügyelve a tailstrike elkerülésére - fel kell húzni, hogy az inercia ne vigye tovább a földbe a 60-70 tonnát. Az első kísérletnél huppantunk egyet, mert leért a főfutó - a feneke hálisten nem - újrapozícionálás a final-re és a 2. kísérlet már hibátlan volt.
Holnap további ínyencségek következnek, mint windshear (szélnyírás) közvetlenül felszállás után és leszállás előtt és GPWS warning (földközelségjelző).