Képzelt riport egy ápr.1-i járatról

"Tisztelt Hölgyeim és Uraim, itt a kapitány beszél.
Az idő szép tiszta, célállomásunkon is verőfényes tavasz várja Önöket, de azért kapaszkodjanak, mert kollégámnak - az Önök első tisztjének - ez élete legeslegelső repülése utasokkal.
És ez nem áprilisi tréfa.
Köszönöm figyelmüket, kellemes pihenést kívánok."

Belgrád először...

A 360 km-ből 170 határon belüli és 1.5 óra, 190 határon túli és 3 óra. A határon túl ugyanis 2 órából átlag 3+5 perc az autópálya, a többi szinte végig - autóutat autópályává bővítő - építkezés. Remélem, line training végére elkészülnek. (Reményemet rögvest hamuba fojtotta az ügynök azon megjegyzése, hogy kb. 10 éve építik...)
A szerb autópályákon 120, autóutakon 100 a sebességhatár. Az építkezések következményeképpen azonban 5 percenként tolakszik a látómezőbe az eleinte még csak idegesítő - majd sokadjára már fárasztó - 80...60...40 táblasorozat. Először lassítottam, és nem értettem a többieket, gondoltam hülyék ezek, hogy elszáguldanak a 40-es tábla mellett, aztán miután többször láttam a táblákra magasról tevő helyieket, mint rendőrautót, revideáltam eredeti gondolatomat, hogyaszondja hülyék ezek, hogy kirakját ezt a sok fölösleget táblát... és hajtottam én is tovább szépen 100-zal.
A cég által megbízott helyi ügynökség képviselőinek kíséretében ellátogattam egy közjegyzőhöz, hogy hitelesítsem a tartózkodási engedély megszerzéséhez szükséges teendők intézésére vonatkozó meghatalmazásomat, majd pedig a rendőrség következett, ahol kiderült, hogy az előzetesen beharangozott, 'live CV' eufémizmussal illetett eljárás egy 10 perces kihallgatás. Egy hivatalos nőszemély, egy barátságtalan szobában, felváltva szigorúskodott és kedveskedett, egyik percben lehajtott fejjel, intonáció nélkül firtatva, hogy anyádapádmicsinál, másikban rebegő pillákkal, elkerekedett szemmel ámulva, hogy hogylettéltepilóta.

Élet base training és line training között

Egy pilótapalánta napjai, életének első igazi - de még utas nélküli - A320-as fel-le-fel-le-fel-leszállása és első utasos fel-leszállása között brüsszeli, római obszerválásokkal, bécsi tűzoltó-vészmentő tréninggel és londoni szimulátorozással telnek.
A jump seat-en történő obszerválás keretében lehet megfigyelni, hogy hogyan történik az Airbusnál jó alaposan begyakorolt flow-k és procedure-ök és checklistek fejreállítása wizz értelmezésben. Mivelhogy egy dolog a gyártó ajánlása és másik dolog, hogy az operátor hogy csinálja. Mindezen operátor-specifikus eljárások begyakoroltatására hivatott aztán a kétnapos londoni szimulátorozás, melynek első napja a Standard Operating Procedures (SOP), második napja pedig a hathavonta kötelező Operator Proficiency Check (OPC). Ez utóbbi egy rövidített skill test, vagyis olyasmi, ami az Airbusnál a type rating vizsga volt. Lényeg, hogy mindezt - low visibility és narrow runway képzéssel megspékelve - sikeresen abszolváltuk Marekkal.
Közben volt még a bécsi firefighting-emergency-ditching training, melynek keretében - cabin crew-val együtt - ülésen, fej feletti tárolóban, vécében keletkezett (mű)tüzet olthattunk (ruhával, palackkal), pályáról való lecsúszást követő evakuációt szimulálhattunk, vészcsúszdán csúszkálhattunk, mentőmellényt inflálhattunk és vízre szállást követő túlélést és mentést gyakorolhattunk.

Az én repülőm

A céges repülő-beosztásból úgy látom, hogy az én leendő - belgrádi bázisú, HA-LWI lajstromú - gépem érkezett Budapestre: http://index.hu/video/2011/03/26/attraktor_airbus/
... majd ment is tovább hajnalban Belgrádba, hogy onnan egyből elkezdje a menetrendszerű üzemet egy London Lutonnal.

Sármellék, vigyázz, kész, jövök!

Itt felénk két dolog jelzi a tavasz érkezését: elkezdett hullani a macska szőre és kirepültünk a fészekből.
Vagyis - 5 másik újdonsült kollégámmal együtt - megvolt életem első igazi A320-as repülése, a base training. Hat iskolakört tehettem Sármelléken AZ IGAZI repülővel, az 56 - 180 utassal kb. 70 - tonnással, 2000 feet-en.
A "nagyon szépen repülsz" pedig igazolja az elmúlt 9 év mindennemű befektetését.

Déjá vu

A héten abban a teremben hallgattam bennfentes vigyorral a fleet captain köszöntését és a céges intro kurzust, ahol 2 hónappal ezelőtt huszadmagammal azon izgultam, hogy legalább a szóbelin átmenjek. Kifejezhetetlen érzéskülönbség.
Az elméleti okítás mellett végre elkezdtek áramlani a tárgyak is: wizz láthatósági mellény, wizz wing, wizz belépő. Bár apróságok, kézzelfoghatóságuk révén túlnőnek jelentőségükön.
.
.
.
Ééés jíííhááá, holnapra végre beosztottak az első obszerválásra, és egyből - tízórás - dupla utat kaptam: BUD-CRL-BUD (Brüsszel) és BUD-FCO-BUD (Róma). Az obszerválás a type rating tanfolyam és a line training (oktatás utasokkal a hátunk mögött) közti átmenet, amikor a szimulátor után végre az igazi repülőben az igazi FO és igazi CPT mögött, az igazi 3. ülésben foglalok majd helyet mindenre nyitott szemmel és aggyal, hogy - egyelőre még passzív crew memberként - beszippantsam a wizz procedure-ök és route-ok tudományát.
Leakaszottam hát a 3 éve kimosva, kivasalva, kilövésre készen lógó, floridai váll-laptartós ingemet, amiről azt gondoltam, hogy már sosem lesz rajtam, de mivel a wizz egyenruhára még kb. 1 hónapot várnom kell, remekül fog jönni. Az aviatoros oktatós wing által ütött lyukak elfedésére pedig tökéletesen passzol a wizz kitűző.
Továbbá tiszta szerencse, hogy 2 napja megérkezett az 1 hónapja rendelt ray ban-em is, nehogymár mezei - polarizált - napszemüvegben kelljen égetni magam...