Sunday, January 30, 2011

King

Kinek Mekka, kinek az El Camino, kinek az Elvis Ranch, na nekem a holnapi A380-as gyárlátogatás.

Thursday, January 27, 2011

bizi

- És milyen Toulouse?
- Fogalmam sincs.

Monday, January 24, 2011

nothing tou louse

Szóval az úgy volt, hogy múlt hétfő (jan.17.) este f10-kor hívott egy kedves fiatalember, hogy XY a Wizztől, nem zavar-e, mondom dehogy, azt mondja fennforgás van, tudnék-e menni Toulouse-ba.
Ez a 'menni Toulouse-ba', ez olyan mágikus kifejezés, mint pl. menni Mekkába, ami minden ilyen magamfajtának rózsaszín felhőként lebeg a szeme előtt. (Oda az megy, akit felvesznek egy olyan céghez, aminek Airbus-ai vannak, hogy kiképezzék az adott típusra: A310/320/330/340/380, stb.)
Nálam ugyebár úgy volt, hogy a decemberi sikeres szóbeli után majd csak valamikor márc-ápr. lesz a sim check-em (gyakorlati felvételi a nagy szimulátorban), és utána mondják meg, hogy felvesznek-e (és ha igen, utána küldenek ki Toulouse-ba), merthogy most a rangban/tapasztalatban előrébb lévőket preferálják.
Na és akkor azt mondom neki, hogy persze, hogy tudnék menni Toulouse-ba, naná, bármikor, mikor, holnap? (És még bele is nevettem a telefonba a jó kis lazáskodó poénomon.)
Erre azt mondja, hogy ahha......
Ezen a ponton aztán elhagyott a humorom, elállt a szavam, hebegtem-habogtam, hogy hogy hogy akkor most mit, hol, mikor, miért, hogyan?
Felvázolta, hogy aznap (jan.17. hétfő) kezdődött egy type rating kurzus (típustanfolyam, az airbus 320-ra, a Wizznek csak ilyen típusa van), és egy kapitány-jelölt volt szíves aznap lemondani, illetve le se mondta, csak szimplán nem jelent meg Toulouse-ban. (Gondolom, talált egy zsírosabb állást.) Ez úgy van, hogy amikor egy cég vesz egy repcsit az Airbus-tól, akkor kap hozzá type rating tanfolyamot ingyen, 2 emberre (egy F/O-egy cpt), és ha egy kiválasztott lemondja, akkor ezt a - 30 ezer euró értékű - lehetőséget elveszíti a Wizz, ezért kellett sürgősen keresniük valakit.
És hogy többeket hívtak, de senki nem tudott ilyen hirtelen elszabadulni.
Én meg - miután 1 mp alatt a fülemig kúszott az adrenalin szintem és miután 2 mp alatt túltettem magam az önérzeteskedésen, hogy nem engem hívtak először - mondtam, hogy OKÉ.
Azt mondja, akkor másnap délutánra meg is veszi a repjegyemet, majd még visszahív a részletekkel. Én meg ugráltam fel-alá a konyhában, amit csak amiatt kellett félbeszakítanom, mert még a tekintélyes recruitment captain is felhívott, hogy megköszönje, hogy rugalmasságommal és elszántságommal megmentettem a napot és biztosított affelől, hogy ha a 2 nap lemaradásom miatt bármilyen hátrányt szenvednék, akkor zokszó nélkül meghosszabbítják a kinttartózkodásomat, hogy rendben levizsgázhassak. Hát, örültem, hogy segíthettem... :))
De igazándiból leginkább a nem megjelenő fantomkapitánynak köszönöm. Nem tudom ki ő, de szívesen kinyomoznám, mert olyan módfelett hálás vagyok neki, mint szervátültetett a donorának. Neki köszönhetek mindent. Na jó, meg annak a pár embernek, akit előttem hívtak, de nem voltak elég tökösek, rugalmasak, hogy bevállalják. Na jó, meg a saját rugalmasságomnak. Meg köszönöm a szüleimnek, rokonaimnak és mindenkinek, akit szeretek és aki szeret.
Na aztán éjjel bepakoltam az 5 hétre valót és próbáltam aludni, de 4 óránál többet nem tudtam, bár szerintem egy ilyen sokk még egy narkolepsziást is ébren tartott volna.
És 20 órával a hívás után elröppentem KLM-ékkel Amszterdamon át Toulouse-ba, hogy éjfélkor már a Canal du Midi menti appart hotelben szenderüljek álomba és 36 órával azután, hogy megtudtam, hogy életem az eddigi legváratlanabb fordulatát veszi, már benne is ültem a mélyvízben, illetve az Airbus Training and Flight Operations Division - Training Centre-ében.

Friday, January 21, 2011

2006.06.29-i, floridai gondolatok

ma elhataroztam, hogy elso airline jobom megkaparintasakor koszono levelet fogok irni m.....nak, hogy aszondja:
'nagyreszt neked koszonhetem, m....., hogy eljutottam eletem nagy pillanatahoz.
nem gondolom olyan cinikusan, mint ahogyan hangzik, de ha akkor nem rugsz ki, meg most is exceltablakat tologatnek egy 15 (max 17) inch atmeroju kepernyo elott.
a wesselenyi utcai eveim alatt toled kapott sovanyka fizetesbol osszesporolt penzembol csinaltam meg otthon a ppl-t.
majd az altalad tortent kirugasom utani szerencses munkahelyvalasztassal osszeszedett soksoksok penzbol toltottem 2 felejthetetlen, paratlanul szines es sikerelmenyekben tobzodo evet az amerikai kontinens keresztul-kasul repulesevel.
most pedig itt allok alomallasom kuszoben, ugy, hogy az ajto nyitva is.
ugyhogy, ha azota is lelkiismeretfurdalas gyotort volna miattam, akkor kerlek, azonnal nyugodj meg, fujj egy nagyot es dolj hatra kenyelmesen, ismet jot tettel. koszonom es tovabbi hasonlo sikereket kivanok neked!'

Tuesday, January 18, 2011

2011. 01.17. 21:15, tel:
- tudnál menni toulouse-ba?
- ö, persze, hihi, bármikor, hihi. holnap? hihi...
- aha.
- öööööö...

nem kell beszarni, az is csak egy repülő...