Szóval, valahol ott tartottam, hogy ide a világból mindenfelől érkeznek a pilcsik, a LAN Chilétől a South Africanen át a Singapore Airlines-ig, hogy kiképezzék őket a különböző airbus típusokra. Az apart hotelből minden nap átbuszoztatnak minket a training centerbe (nagyjából ennyiben merült ki eddig a városnézésem), kaptunk airbus-os badge-et, meg laptopot az elméleti anyaggal, az első héten azt nyomogattuk, a 2. és 3. hét pedig a.p.t-zés (kisszimulátor, a nagydobozra felkészítő, ami meg ugye az igazi repcsire felkészítő).
Nem volt könnyű, mert közben próbáltam behozni a lemaradásomat is. Ami meg még nehezebb, az az, hogy ne csak azt mondogassam 10 percenként, hogy 'nemhiszemelbazmeg', hanem hogy próbáljam elhinni, hogy tényleg itt vagyok, és a hidraulika és pneumatika és elektronika fejezetek között néha-néha megálljak egy pillanatra felülemelkedni a hátralévő oldalezreken és elvigyorodjak, hogy 'ittvagyokbazmeg'.
Annyira már futotta, hogy a szünetekben sétálgattam a labirintus-szerű folyosókon, be-bekukkantottam a hidraulikus lábakon imbolygó, flight in progress-es szimulátorokhoz, pödörgettem és a gombomhoz kocogtattam a nyakbaakasztós belépőmet, és vigyorogtam, mint a vadalma és minden szembejövőre széles szájjal ráköszöntem, hogy bonzsúúúr.
A vigyort szélesítendő pedig többek között rákokkal meghintett avokádót, meg mogyoróval meghintett lazacot eszem, gyakori ruccolás kísérettel (3-4 eurórért, airbus-dotáltan).
Arra az esetre, ha a heti szimulátor és inyencebéd adagunk nyomán még nem lennénk teljesen hasra esve az airbustól, az esetleges maradványfintorgásokat ingyenes sunday tripekkel óhajtják eliminálni: 2 héttel ezelőtt Bordeaux és Chateau du Cros borászat, holnap pedig középkori apátság/vár/armagnac-i brandy kóstolás.
Legújabb kedvenc hangom pedig, ahogy a flanom a fodros műanyag pohárból a bögrém aljára puffan-cuppan a vákuumtalanítástól.
Nem volt könnyű, mert közben próbáltam behozni a lemaradásomat is. Ami meg még nehezebb, az az, hogy ne csak azt mondogassam 10 percenként, hogy 'nemhiszemelbazmeg', hanem hogy próbáljam elhinni, hogy tényleg itt vagyok, és a hidraulika és pneumatika és elektronika fejezetek között néha-néha megálljak egy pillanatra felülemelkedni a hátralévő oldalezreken és elvigyorodjak, hogy 'ittvagyokbazmeg'.
Annyira már futotta, hogy a szünetekben sétálgattam a labirintus-szerű folyosókon, be-bekukkantottam a hidraulikus lábakon imbolygó, flight in progress-es szimulátorokhoz, pödörgettem és a gombomhoz kocogtattam a nyakbaakasztós belépőmet, és vigyorogtam, mint a vadalma és minden szembejövőre széles szájjal ráköszöntem, hogy bonzsúúúr.
A vigyort szélesítendő pedig többek között rákokkal meghintett avokádót, meg mogyoróval meghintett lazacot eszem, gyakori ruccolás kísérettel (3-4 eurórért, airbus-dotáltan).
Arra az esetre, ha a heti szimulátor és inyencebéd adagunk nyomán még nem lennénk teljesen hasra esve az airbustól, az esetleges maradványfintorgásokat ingyenes sunday tripekkel óhajtják eliminálni: 2 héttel ezelőtt Bordeaux és Chateau du Cros borászat, holnap pedig középkori apátság/vár/armagnac-i brandy kóstolás.
Legújabb kedvenc hangom pedig, ahogy a flanom a fodros műanyag pohárból a bögrém aljára puffan-cuppan a vákuumtalanítástól.
No comments:
Post a Comment