Ez a 'menni Toulouse-ba', ez olyan mágikus kifejezés, mint pl. menni Mekkába, ami minden ilyen magamfajtának rózsaszín felhőként lebeg a szeme előtt. (Oda az megy, akit felvesznek egy olyan céghez, aminek Airbus-ai vannak, hogy kiképezzék az adott típusra: A310/320/330/340/380, stb.)
Nálam ugyebár úgy volt, hogy a decemberi sikeres szóbeli után majd csak valamikor márc-ápr. lesz a sim check-em (gyakorlati felvételi a nagy szimulátorban), és utána mondják meg, hogy felvesznek-e (és ha igen, utána küldenek ki Toulouse-ba), merthogy most a rangban/tapasztalatban előrébb lévőket preferálják.
Na és akkor azt mondom neki, hogy persze, hogy tudnék menni Toulouse-ba, naná, bármikor, mikor, holnap? (És még bele is nevettem a telefonba a jó kis lazáskodó poénomon.)
Erre azt mondja, hogy ahha......
Ezen a ponton aztán elhagyott a humorom, elállt a szavam, hebegtem-habogtam, hogy hogy hogy akkor most mit, hol, mikor, miért, hogyan?
Felvázolta, hogy aznap (jan.17. hétfő) kezdődött egy type rating kurzus (típustanfolyam, az airbus 320-ra, a Wizznek csak ilyen típusa van), és egy kapitány-jelölt volt szíves aznap lemondani, illetve le se mondta, csak szimplán nem jelent meg Toulouse-ban. (Gondolom, talált egy zsírosabb állást.) Ez úgy van, hogy amikor egy cég vesz egy repcsit az Airbus-tól, akkor kap hozzá type rating tanfolyamot ingyen, 2 emberre (egy F/O-egy cpt), és ha egy kiválasztott lemondja, akkor ezt a - 30 ezer euró értékű - lehetőséget elveszíti a Wizz, ezért kellett sürgősen keresniük valakit.
És hogy többeket hívtak, de senki nem tudott ilyen hirtelen elszabadulni.
Én meg - miután 1 mp alatt a fülemig kúszott az adrenalin szintem és miután 2 mp alatt túltettem magam az önérzeteskedésen, hogy nem engem hívtak először - mondtam, hogy OKÉ.
Azt mondja, akkor másnap délutánra meg is veszi a repjegyemet, majd még visszahív a részletekkel. Én meg ugráltam fel-alá a konyhában, amit csak amiatt kellett félbeszakítanom, mert még a tekintélyes recruitment captain is felhívott, hogy megköszönje, hogy rugalmasságommal és elszántságommal megmentettem a napot és biztosított affelől, hogy ha a 2 nap lemaradásom miatt bármilyen hátrányt szenvednék, akkor zokszó nélkül meghosszabbítják a kinttartózkodásomat, hogy rendben levizsgázhassak. Hát, örültem, hogy segíthettem... :))
De igazándiból leginkább a nem megjelenő fantomkapitánynak köszönöm. Nem tudom ki ő, de szívesen kinyomoznám, mert olyan módfelett hálás vagyok neki, mint szervátültetett a donorának. Neki köszönhetek mindent. Na jó, meg annak a pár embernek, akit előttem hívtak, de nem voltak elég
Na aztán éjjel bepakoltam az 5 hétre valót és próbáltam aludni, de 4 óránál többet nem tudtam, bár szerintem egy ilyen sokk még egy narkolepsziást is ébren tartott volna.
És 20 órával a hívás után elröppentem KLM-ékkel Amszterdamon át Toulouse-ba, hogy éjfélkor már a Canal du Midi menti appart hotelben szenderüljek álomba és 36 órával azután, hogy megtudtam, hogy életem az eddigi legváratlanabb fordulatát veszi, már benne is ültem a mélyvízben, illetve az Airbus Training and Flight Operations Division - Training Centre-ében.
No comments:
Post a Comment